Mindenki
kövér a családban, te sem tudsz könnyen lefogyni?
Másban könnyebb megtalálni a
hibát, mint magadban. A legegyszerűbb, ha azt mondod: Ilyen a genetikám!
Elárulom neked, az én családomra is a túlsúly jellemző. Ha azt vesszük, akkor
én is inkább hízásra vagyok hajlamos.
Ennek ellenére kislány
koromban kimondottan vékony testalkatú voltam. A sportolás nem érdekelt és igen
csak megválogattam, mi az, amit megeszek. Serdülőként 169 cm – 49 kg voltam,
egészen a húszas éveim közepéig tartottam a súlyom. Szerencsére az étvágyam
nőtt, viszont továbbra sem sportoltam.
Sokszor
gondolkodtam, mi lehetett az oka, hogy ennyire nem érdekelt a mozgás.
Talán az, hogy azért nem
lehettem sokszor kitűnő tanuló, mert testnevelésből négyest kaptam. Topa
voltam, soha nem volt sikerélményem. Nem tanultam meg kötelet mászni, úszni,
fejen állni, kézen állni, fekvőtámaszt nyomni. Egyedül otthon szerettem a tükör
előtt ugrabugrálni a 80-as, 90-es évek disco zenéire. A közönség én magam
voltam.
Most
ugorjunk egy kicsit az időben!
Egyetemistaként, 24 évesen
lettem édesanya. A szülést követően hamar visszanyertem a régi alakom, nem
kellett diétáznom és edzenem sem. Néha előfordult, hogy híztam 1-2 kg-ot, akkor
elég volt pár napig koplalnom, máris elértem a 49-50 kg-ot. Ugye te is
próbáltál már koplalással fogyókúrázni? Mennyire volt sikeres?
Édesanyaként belekóstoltam a
modellkedésbe, katalógus fotózásokra, szépségversenyekre jártam. Ha hirtelen
kellett egy eseményre jobb formába kerülnöm, kipróbáltam minden ész nélküli
villámdiétát. Ismered a káposztaleves kúrát, a juharszirup diétát? Soroljam
még? A jojó számodra sem ismeretlen fogalom, igaz?
Egész kicsi koromtól fogva
imádtam sütni-főzni, mai napig a konyha szerelmese vagyok. De nem
kényelmesedtem bele a háziasszony szerepébe, hanem folytattam tanulmányaimat.
Szereztem két diplomát, biológus-közgazdász lettem. Büszke voltam magamra, hogy
nem csak okos, hanem csinos édesanya is vagyok. Az általam kitűzött cél
megvalósítása rengeteg lemondással járt, a családom támogatása is kellett az
elhatározásomhoz. Igaz a mondás, minden fejben dől el! Ha vannak céljaid,
sokkal könnyebben elérheted, ha segítő emberekkel veszed körül magad! Kerüld
azokat, akik negatívan bírálnak!
2007
nyarán minden megváltozott
27 évesen várandós lettem
második gyermekemmel. 52 kg-ról indultam, a terhesség végére 80 kg lettem. Még
leírni is szörnyű! 28 kg-ot hízni 9 hónap alatt?! A testsúlyom több, mint 50%-a
jött fel rám pluszban! Ezért mindent megtettem: édesre sósat, sósra édeset
ettem. Egész nap csak nassoltam, mindent, amit megkívántam. Mozgás? Semmi! Néha
még arra is lusta voltam, hogy elmenjek a hűtőig, a férjem az ágyba hozta
tálcán, amit kértem.
Alig pár hónapos volt a
kisfiam, amikor olyan mély depresszióba estem, hogy már az utcára sem akartam
kimenni. Egész nap csak sírtam. Csodával határos módon nem apadt el a tejem!
Undorodtam magamtól és olykor megijedtem a saját szörnyű gondolataimtól. Hiába
mondta a férjem, így is nagyon tetszem neki, meg sem hallottam! Folyamatosan
lelkiismeretfurdalást éreztem, hogy szinte csak akörül forogtak a gondolataim,
hogyan fogyjak le! Biztos rossz anya vagyok! Éreztél már hasonlót?
A folytatásban elmesélem,
hogyan sikerült leadnom 28 kg-ot. Immáron 3 gyermekes édesanyaként jobb
formában vagyok, mint valaha. Neked is sikerülni fog, mindenben támogatlak!
Király Hedvig
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése